A bank is a place that will lend you money if you can prove that you don’t need it.
—Bob Hope
ZBR-Panel Alprogram, OTP LTP-szerződés
E weboldal azt vizsgálja, hogy a mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt.
közreműködésével a Zöld Beruházási Rendszer Klímabarát Otthon Panel Alprogram
(ZBR-Panel Alprogram)
keretében az OTP Lakástakarékpénztárral (OTP LTP) kötött szerződés szerint
törlesztett összegből ki milyen mértékben részesedik. Körüljárjuk még az
e témához kapcsolódó, fontosabbnak látszó egyéb eseményeket, tényeket.
Miután késznek véltem az oldalt, a következő párbeszéd zajlott le az egyik
látogatóval:
– Mondd, miért beszélsz te rébuszokban? – kérdezte ő.
– Nem szeretem, ha mások megmondják, mit gondoljak. Ezt az elvet követve én
sem akartam, hogy az itt leírt tartalom szájbarágós legyen, továbbá mindig
is az a szándékom, hogy a látogató olvasás közben gondolkodjon. – feleltem.
– Akkor hát, mi a célod? Rejtvényoldalt akarsz közzétenni, vagy informálni
szeretnéd az olvasót? Inkább fejtsd ki, hogy esetenként mire gondolsz!
Igazat adva az észrevételének nekiálltam kiegészíteni a lap tartalmát – egyes
kérdésekre adott válaszaimmal. Ott találod, ahol ehhez foghatót
látsz: szöveg. (Ilyen ikon és a szöveg
pöttyözött aláhúzása különbözteti meg a többi hivatkozástól.)
Ehhez fogható kiegészítő szöveg jelenik meg az aktuális bekezdés alatt. Ha újra
rákattintasz, a kiegészítés – ahogy ez a szöveg is itt – nyomban eltűnik.
Kalkuláció
Kedves látogató! Ha a Ti lakótelepi házatok is ZBR-Panel
Alprogram keretében tervezi a felújítást (vagy csak egyszerűen LTP-szerződést
akarsz kötni), és kíváncsi vagy a konkrét esetedre, vedd elő a postaládádban
talált „Tájékoztató” címmel ékesített (vagy az LTP-től kapott) adatlapot,
és a rajta látható számokkal értelemszerűen írd át a kék rovatok tartalmát.
A misztikus adatlap
*Az aláírást nélkülöző, ám a szerződés alapját képező (nálam 2011. július
21-i keltezésű) adatlapot nagy valószínűséggel a Panel Egyesület készítette, mert a közös képviselő
és az OTP nem vállalta magára.
Az adatlapról – és persze, az
LTP Kalkulátor
eredményei mellől – valamiért lemaradtak a bal oldali
táblázatban lévő zöld színű éves befizetések (vesd össze a 2012.
január elsejétől érvényes 93 ezer forintnyi havi
minimálbérrel)
és a jobb oldali kis táblázat értékei (különös tekintettel a beruházási
költség -át kitevő
többletbefizetésre), pedig csak ezek ismeretében lehet eldönteni: megéri-e
egyáltalán szerződést kötni vagy sem… Elképzelhető, hogy az eredményül
kapott többletbefizetésed nem tűnik túl soknak, de ha beszorzod a szalagház
lakásainak számával, kitűnik a tényleges, közelítőleges nyereség. Az OTP
a mi házsorunkon közel 50 millió forintot bevételezne, ha a beruházás
megvalósulna, valamennyi tulajdonos vállalná a hosszabb lejáratú hitelt,
és az összes ablakot le kellene cserélni.
Úgy vélem, az eredeti adatlap azon társasházak számára készült, amelyek
tulajdonosai elhatározzák a házuk felújítását, és e célból évekig
gyűjtenek. A ZBR-Panel Alprogram keretében azonban a beruházást az OTP
meghitelezi, amit a társasházak – a megemelt közös költség
terhére – hosszú évek alatt törlesztenek. Ezt az eltérést az adatlap
összeállítója figyelmen kívül hagyta, így maradhatott benne a megtévesztő
„megtakarítás” kifejezés. A zavart csak tetézi, hogy az adatlapon van
törlesztőrészlet is, továbbá, hogy az OTP a törlesztők számára is
úgynevezett megtakarítási számlát nyit.
Az bizony talány, hogy az adatlapon lévő számok hogyan jöttek ki.
Nemhogy pályázatról nem hallottunk, de nincs egy, a társasház közgyűlése
elé vitt és ott elfogadott ajánlat vagy a kivitelezési díjakat felsoroló
tételes lista, ezért nem lehet tudni, hogy mekkora a beruházási költség.
Talán a Panel Érdekképviseleti Egyesület meg akarta kímélni a közösséget,
és inkább döntött a tulajdonosok helyett is. Micsoda nagyvonalúság!
Milyen nemes gesztus! – ha így történt. Az is kérdés persze, hogy
a felújítás költségeiből miért pont ekkora összeg jut egy tulajdonra,
továbbá érthetetlen, hogy a törlesztőrészletek elemei miért éppen ekkorák,
és hogyan születtek meg. Ez utóbbi két kérdést esetleg a bank tudná
megválaszolni. Tény, hogy a szerződés e lap adatai szerint köttetik, és
a havi befizetések is ennek felelnek meg. Végül, ha már mindez szóba
került, ami végképp rejtély: az OTP-nél vezetett megtakarítási számlámon
összegyűlt pénz május idusán hangyányit meghaladta az általam valaha
oda irányított összeg négyszeresét! Netalán az ottani klíma fejti ki ennyire
jótékony hatását?
Egy, a XIV. kerületben lakó ismerősömmel beszélgetve kiderült, hogy
a közel 350 lakásos panelépületüket nemrég újították fel. Elmesélte,
hogy az adatlapján milyen számok vannak.
Kalkuláció az ő számaival
Nála a felújítási érték 110 ezer forinttal nagyobb, pedig mindkettőnk
lakása megegyező szobaszámú, hasonló alapterületű, átlagos ingatlan.
Hirtelen törni kezdtem a fejem: lehet, hogy a két érték közötti különbséget
a két háztömb lakásainak eltérő számában kell keresni? (A mi házunk
dolgairól ugyan eredetileg nem terveztem beszélni, ám itt elárulom,
a házsorunkon kábé 420 lakás van.) Elkezdte fejből sorolni az ottani
felújítás részleteit. Hamarjában vagy tíz tételt elmondott (amikről
nekünk fogalmunk sincs), és most jön a slusszpoén, kapaszkodj meg!,
azt kellett hallanom, hogy az ő épületük tetejére még napkollektor
is került – ami ismereteim szerint önmagában nagyjából kétszer annyit
kóstál, mint a szigetelés és a festés együttvéve…
A Panel Egyesület – a munkáját meghatározó szigorú,
de egyben nagylelkűnek mutatkozó előírások hozzájárulását élvezve –
közbeszerzési pályázat mellőzésével választott a (lejjebb emlegetett)
hat kivitelező vállalkozás közül. Hát, nekünk egy drágább jutott…
Az OTP nyilvánvalóan igyekszik minimalizálni a kockázatát. Gyanítható,
hogy emiatt csak abban az esetben helyezi ki a hitelt, ha a szerződők
jó adósként folyamatosan fizetik a törlesztőrészletet. Közismert, hogy
a projekt legelején vannak hitetlenek, akik a szerződés megkötése után
úgy gondolják, majd akkor törlesztenek, ha a beruházás beindult, illetve
lezajlott, ám szerencsére vannak olyanok is, akik előre le akarják tudni
a kötelezettségüket – megúszva a többletbefizetést, és a teljes összeget
befizetik/átutalják a ház számlájára, így induláskor a szükségesnél
nagyobb tőke áll rendelkezésre. A szerződés – ravasz módon – tartalmaz
egy olyan kitételt, miszerint a megtakarítási folyószámla tulajdonosa
a társasházra engedményezi a számláját – lemondva még a felügyeleti
jogáról is. Feltételezhető, hogy ennek birtokában (vagy, mert talán
a ház közös képviselője feljogosítja a hitelező pénzintézetet
a folyószámla kezelésére) az OTP szorgalmas ügyintézője gondosan
szétosztja az egyösszegű befizetéseket, azt a látszatot keltve, mintha
valamennyi szerződő derekasan fizetett volna. A hitel kihelyezése után
aztán kérdőre lehet vonni az elmaradt adósokat… Ügyes, nemde!? (Ha jól
figyelsz, a műveletek között felfedezhetsz egy érdekességet: előbb kell
elkezdeni törleszteni, és az OTP csak ezt követően ad hitelt, esetleg
egy-két év serény gyűjtögetés után.)
Kockázat
Kedves látogató, a döntéshozatalkor légy körültekintő! Mielőtt ebbe fejest
ugranál, tedd fel magadnak a kérdést: Tuti-e, hogy
év múlva is lesz annyi bevételed, amivel
állni tudod ezt a terhet? Garantálja-e a következő fél évtized biztos jövedelmét
a vállalkozásod/foglalkoztatód? Ugyanis a szerencsétlenül megalkotott
(vagy inkább lélektelen) törvényekre támaszkodó, ügyesen kitalált konstrukció
alapján, ha a társasháznak „tartósan” (csupán három hónapon túl) adósa maradsz,
számítanod kell arra, hogy az ingatlanod tulajdoni lapjára
jelzálogjog kerül bejegyzésre(még akkor is, ha az
adatlapon a Panel Egyesület az ellenkezőjét ígéri), azaz, rossz
esetben – akár önhibádon kívül is – elveszítheted a fedelet
a fejed fölül. Nem árt, ha a nyugdíjasok is jól megfontolják a döntést.
Minthogy a gazdaság szerfelett nagy sebességgel rohan a csőd felé,
megbecsülni sem lehet, hogy a nyugdíjuk fedezi-e ilyen távlatokban
a törlesztést. (Megjegyzem, a lehetőségeid igencsak korlátozottak.
A társasház egyszerű többségi szavazattal rád kényszerítheti
a beruházásban való részvételt. Ha így is maradni akarsz a lakásodban,
mindössze arról dönthetsz, hogy megpróbálod-e összekaparni a beruházás
ellenértékét egy összegben, vagy vállalod a többletbefizetéssel növelt
5-8 éves adósságot.)
Van ma valaki, aki biztosan állíthatja, hogy két-három év (vagy akár
egy-két hónap) múlva is lesz megfelelő jövedelme?! Tudsz ilyen irigylésre
méltó lakótelepi fószert mutatni?
Valamivel bonyolultabb a helyzet, ha egyszer már horogra akadtál, és
utólag gondolnád meg magad. Úgy tűnik, az OTP LTP házi szabályzata szerint
a szerződés bármikor
felbontható,
ám (ahogy az oldalon olvasható) különböző kínos következményekkel jár. Van
még egy hír, ami a házi szabályzatban nem szerepel: tudomásom szerint
a pénzintézet csak akkor teljesíti a kérésed, ha megszerzed a közös
képviselő jóváhagyó nyilatkozatát…
El kell mondjam, a szerződés tartogat egy meglepetést: a szerződéses
összeg (azaz, a meghitelezett teljes összeg) rovatában lévő érték
nem ám akkora, mint az összesen fizetendő beruházási költség (az adatlapon:
„Lakásra jutó fizetendő érték összesen”), hanem jóval nagyobb – kis híján
a duplája!
A varázslatos ellentmondás
Erre a magyarázat „Az – az állami támogatással emelt összeg.” volt.
És ezt írhatod alá. Ennek alapján, ha az állam egyszer meggondolná magát, és
valamiért hátat fordítana a projektnek (ami, elnézve a hirtelen, ötletszerű
törvénymódosításokat nem hangzik teljesen esélytelennek), alaposan
feltételezhető, hogy az OTP a teljes összeget a szerződés megkötőjén, rajtad
hajtaná be. Hiszen ezt írtad alá. Az állam kezese lettél… Szép
húzás, mondhatom! Vajon az aláírók közül hányan vették (veszik) ezt észre?
Érdekek
Az a legfeljebb 50 milla, amit az OTP az épülettömbünk felújításán nyerne,
valóban nem túl nagy hozam egy pénzintézet életében, pláne, ha ehhez csupán
8 év alatt jut hozzá. Még akkor sem látszik igazán jelentősnek, ha hozzászámítom
az előbb említett állami támogatást, no meg azt, hogy ezalatt az 5-8 év alatt
az OTP kamatmentesen forgathatja, befektetheti a befolyt összeget. Csak a mi
vékonyka pénztárcánkhoz mérten tűnik soknak. Az igazán zsíros falat a kivitelezés,
melynek értéke ennek többszöröse (úgy 6-7-szerese).
Ez már valami, ugye? És ezt a lóvét csak mi, legatyásodott lakótelepi ördögök
perkáljuk ki. Ki tudja, hogy a hiteltámogatás mellett
EU-pályázati pénzekből
mekkora további állami dotáció kíséri?
Rossz nyelvek szerint a kormány igyekszik visszaállítani egy korai
földtörténeti időszak állapotát – amikor az amerikai és az európai
kontinens még egyben volt –, és megpróbálja az egyik mai közép-amerikai
államot beolvasztani kicsiny hazánkba (kisbetűsre módosítva a kezdőbetűjét,
így: panama). Ez súlyos, büntetendő rágalom; egyáltalán nem igaz. Valójában
nem történik más, minthogy országunk vezetői egy korábbi ígéretüket – a
munkaalkalom-teremtést – váltják valóra e megrendelésekben szűkölködő
korban. Olyan feladat, ami építőipari cégeknek munkát biztosít, és
állami korrupciónak
a szele se éri. Az is nyilvánvalóan szemenszedett hazugság, hogy mind
a hat vállalkozás, amely egyáltalán jogosult részt venni
a 400 milliósnál nagyobb értékű panelfelújítások pályázatain,
a hatalom
kegyeltje lenne. Ráadásul, az a megbízható forrásúnak
mondott hír is kapásból elvetendő, amely szerint ezeket
a cégeket előnyben részesítő minősítési rendszer miatt nemrég
az ÉMI
vezetőjét menesztették volna. Nyugodt szívvel kijelenthetjük,
hogy akinek ehhez a projekthez csak egy kis köze van, mind tiszta
lelkű, összefonódás-mentes, becsületes ember. Ha ugyanis ezen
koholmányok közül egy kevéske igaz lenne, minden valószínűség
szerint nem lennének
gondok az állami
kifizetések körül. Vagy ezek a problémák a hat kitüntetett
vállalatot nem érintik?
Ezek a vállalkozások (az Épkar Zrt., a Dél-Konstrukt Kft., a Fehér-Ablak
Kft., a Fenstherm Kft., a Kalotherm Zrt. és a West-Bau Kft.) nem ritkán
éppen azokat az építőipari cégeket alkalmazzák alvállalkozásban,
amelyeket a minősítési rendszer kiszorított… és olykor-olykor a fizetési
készség is hagy kívánnivalót maga után.
Hasonlóképpen el kell mondani, hogy a Panel Érdekképviseleti Egyesület,
ahogy a neve is híven tükrözi, a mi érdekeinket képviseli. A lelküket teszik ki,
hogy megértessék a buta agyunkkal: milyen hihetetlen előnyökkel jár számunkra
a projektben való részvétel, és szinte teljesen önzetlenül (némi apró, a mi
esetünkben is csak egynéhány tízmillió forint fejében) sok-sok energiát és
órát fektetnek – többek között – a kivitelezési megbízás elkészítésébe.
A nekik tulajdonított adatlapon azt ígérik, hogy az állam támogatás címén
a befizetett összeg 30%-át megtéríti, ha a törlesztés folyamatos és elmaradásmentes.
Azt az értesülést azonban nem közlik, hogy ez az adomány csupán akkor
jár, ha ezen feltételeket az összes szerződéskötő teljesíti, és a felújítás
után az épület hőszigetelése megfelel az Energia Központ Nonprofit Kft.
szigorú előírásainak,
amit a saját szakemberei
ellenőriznek. (Apropó! Azt
lehet tudni, hogyan állnak a Panel Érdekképviseleti Egyesület volt vezetői
ellen hűtlen kezelés, sikkasztás és több rendbeli közokirat-hamisítás
gyanúja miatt tett
bűntető-feljelentések?)
A vállalkozás alig pénzéhes szereplői valamelyikének képviseletében
a szerződéskötést megelőzően például sűrűn győzködtek: „Mi az a másfél
százalékos kamat, ami a hitelt terheli?! Ez igazán a lakástulajdonosok
érdekét szolgálja!” Ezzel teljes mértékben egyetértenék, de hiába
keresem azt a 1,5%-ot. Ha a jövőérték
számításának átlagos kamatlábára értik, maga a szám (ami ugyan 1,7)
kis eltéréssel talán elmenne, csakhogy a kamatláb nem egyszerű százalék,
hanem a kamatok összege és a kölcsönzött pénzösszeg aránya.
Amikor pedig a meglehetősen tájékozatlan szerződéskötő-jelölt azt
kérdezi, hogy miért nincs többféle választható törlesztési opció, lehet-e
például valamekkora önrésszel kezdeni (enyhítendő a jövő terheit), azt
a választ kapja: „A felajánlott az elképzelhető legkedvezőbb módozat,
más nincs is.” Mert hát, a közreműködő hiénáknak ez érheti meg a legjobban.
Azzal is korteskednek, hogy a megspórolt hőenergia hamarosan meghozza
a gyümölcsét, rövid távon megtérül a befektetés. Babos (vagy milyen)
Attila mérhetetlen igyekezetéből úgy tűnik, tényleg megéri. Az
ügybuzgósága azért, mégiscsak gyanús; mintha a beruházás a projekt
valamennyi résztvevőjének sokkal inkább fontos lenne, mint nekünk –
a lakások tulajdonosainak.
Szerintem az ilyen lakótelepi házakban, mint amilyenhez én is kötődöm,
többnyire kétfajta tulajdonos található: az élete hajnalán és az élete
alkonyán lévő, aki általában hónapról hónapra él, miközben a jövedelmének
vásárlóértéke folyamatosan csökken. Az ország gazdasági helyzete pedig
nemigen kecsegtet pozitív változással. Ilyen körülmények között – még
ha az állami támogatás rendkívül méltányos is – sajnos, sokan nem tudják
vállalni a beruházással járó terheket. Hiába térülne meg, hiába takarítanánk meg
energiát, hiába emelkedne a projekt révén a lakás értéke, ha egyszer bizonytalan
a fedezete…
Örökség
Azok közé tartozom, akik már nem voltak csecsemők, amikor a szocializmusban
felhúzták a most felújítandó lakótelepeket. Nagyon büszkék voltunk. Irtó
hasznos beruházások voltak ezek. Te, kedves látogató, talán nem is hallottál
a társbérlet intézményéről, ezért elmondom, hogy a korábbi lakásínség
miatt még a ’60-as években is két, esetenként három vadidegen család élt közös
ingatlanban, összezárva. Hát, ezt a helyzetet oldotta meg az építőipar óriási
vállalkozása. Hmm… negyven-ötven éve. A családok önálló, állami tulajdonú
lakásokba költözhettek, a fiatalok számára végre megnyílt a lehetőség a normális,
emberhez méltó élet megkezdésére. Az épületeket ingatlankezelő vállalatok
(IKV-k) tartották karban, vállalva azokat a nagyobb terheket, amiket a lakók
– a szocializmus sajátos jövedelemelosztási viszonyai miatt – képtelenek
lettek volna állni.
Aztán egyszer csak eljött az idő, és az állam feladta az ország eladósodását
növelő szociális gondoskodását. A költségek csökkentése céljából (sok egyéb
intézkedés mellett) felszámolva az akkori IKV-kat, jutányos áron átruházta
a lakásokat a benne lakóknak – valamennyi, a lakás fenntartásához szükséges
kiadást az új tulajdonosokra hárítva. Minthogy a jövedelmek nem igazodtak az
új helyzethez, ettől kezdve állagmegőrzés csupán tűzoltó jelleggel történt,
épületfelújításról pedig szó sem lehetett… Így jutottunk el a mába.
A lakótelepek felépítésének időszakából jól emlékszem arra is, hogy az építészek,
az akkori várostervezők közhírré tették: az épületek életkorát kb. 50 évre taksálják.
Ketyeg tehát az időzített bomba vekkere. Az Egyesült Államokban a szakemberek
kimutatták, hogy az elöregedett épületek helyre pofozása jóval nagyobb befektetést
kíván, mint robbantással lebontani, és a helyére újat építeni. Persze mi, szokás
szerint fittyet hányunk az ő okoskodásukra… Rohad az épületgépészet; a házak
elöregedett, falba ágyazott villanyvezeték-hálózata – a múlt századi szabványok
és fogyasztási igények szerint – földeletlen és ma már alul méretezett,
főleg nyári hőségben hosszabb-rövidebb regionális áramkimaradásokat okozva;
elavult liftek vánszorognak föl és alá, nem ritkán mondva fel a szolgálatot;
a vasbetonszerkezetekben a vasszálak korrodálódtak, már nem sokáig tartva össze
a panelelemeket. Ilyen adottságok mellett a hőszigetelés és a külső festés
olyan, mintha egy kivénhedt prostituáltat tüllfodros ruhába öltöztetnénk.
A felújítás révén a ház tetszetős lesz, színes lesz, és bizony, hőenergiát
is megspórolhatunk. De vajon ez-e ma a legsürgetőbb feladat?
Vajon vizsgálta-e valaha valaki, hogy mire volna leginkább szükség? Kutatta-e bárki,
hogy mi az, amiben a lakótelepi házak leginkább hiányt szenvednek? A felújításnak
vajon miért pont ezt a változatát tűzte ki maga elé ma ez az ország? Ja, mert az EU
erre ad pénzt? Akkor hát keressük meg, hogyan hasznosíthatnánk a legjobban! Értessük
meg azokkal a szerencsétlenekkel (tudniillik a tompa agyú lakótelepiekkel), mennyire
fontos nekik, hogy hozzájáruljanak az organizátor, a pénzintézet és a kivitelező
hasznához. Az összes többi érdektelen. Ebben van a suska!
Kedves látogató! Könnyen lehet, hogy helyenként tévedek. Kérlek,
mondd el, ha így találnád, illetve azt, ami a leírtakkal kapcsolatban
eszedbe jut. Minden észrevételt és tapasztalatot köszönök.
Frissítés (2019 májusa)
Kedves látogató, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII.
törvény 35. § (1) pontjának előírása
szerint megtartott idei évadzáró–évadnyitó közgyűlésen a közös képviselőnk
kérte a közösség hozzájárulását az OTP-nél vezetett ZBR-számla megszüntetéséhez.
(Te jó ég! Az OTP még mindig a mi pénzünkön ücsörög?! Ennyi
idő után? Hiszen 2012-ben felbontottuk a soha meg nem kötött, csupán ráutaló
magatartás alapján jóváhagyottnak nyilvánított szerződést! Ez elképesztő…)
Ennek kapcsán félfüllel hallottam, hogy az állam már lezárta ezt a hősies,
áldozatos programját. A hírt ellenőrizni akartam, így körülnéztem a virtuális
világban. Valóban, tényleg befejeződött az EU-pénzek energiatakarékossági
célból ilyesmire történő felhasználása. De nem is akárhogyan! Bár
a Google™
A Google találati listája
ma még nyilvántartja a kormány hálóhelyén valaha tárolt weblapokat, ám ha
rákattintunk például a képen látható lista második,
A ZBR szervezeti felépítése
hivatkozására, „nemlétező oldal” hibaüzenetet kapunk. A legvalószínűbbnek
azt tartom, hogy a végtelenül gondos és lelkiismeretes propagandaminiszterünk
pusztán takarékossági megfontolásból nem archiváltatta a nosztalgiázásra
éhes publikum számára, ugyanis ma egy-egy olyan háttértároló – amin
a megszűnt projekt összes állományát tárolni lehetne – legalább
20-25 ezer forintba kerül! (Persze, nem kizárt, hogy a kormány által
a különböző fontos beruházásokra áldozott tíz- és százmilliárdokra tekintettel
a hardverforgalmazó mennyiségi kedvezményt ad.) Hasonló kudarcra számíthatunk
a programban résztvevő, szinte valamennyi kormányközeli cég témába vágó
weboldalainak kinyitásakor is. Az egészet szőrén-szálán eltüntették.
Nyomtalanul… csak a Google és a magyar állampolgárok emlékezetében (valamint
a még mindig az OTP görcsös karmai közt vergődő pénzünk sóhajaiban) él.
Készült:
Utolsó módosítás:
Sütijóváhagyás:
Csinosítás:
Korszerűsítés*:
Frissítés**:
– Mondd, miért beszélsz te rébuszokban? – kérdezte ő.
– Nem szeretem, ha mások megmondják, mit gondoljak. Ezt az elvet követve én sem akartam, hogy az itt leírt tartalom szájbarágós legyen, továbbá mindig is az a szándékom, hogy a látogató olvasás közben gondolkodjon. – feleltem.
– Akkor hát, mi a célod? Rejtvényoldalt akarsz közzétenni, vagy informálni szeretnéd az olvasót? Inkább fejtsd ki, hogy esetenként mire gondolsz!
Igazat adva az észrevételének nekiálltam kiegészíteni a lap tartalmát – egyes kérdésekre adott válaszaimmal. Ott találod, ahol ehhez foghatót látsz: szöveg. (Ilyen ikon és a szöveg pöttyözött aláhúzása különbözteti meg a többi hivatkozástól.)