Az ország adósságállománya egyre nő. Fizetésképtelenek az önkormányzatok. Elképesztő mértékű a bankhitelek kamata. Sok százezer család sorsa a mély szegénység, 2,5-3 milliónyian élnek a létminimum alatt és még többet fenyeget az elszegényedés, tízezrekre rúg a hajléktalanok száma. Életünk szerves része a szociális egyenlőtlenség, maga után vonva a kirekesztést: félkatonai szervezetek riogatják a lakosságot. A gondokat súlyosbítja a munkanélküliek és a nyugdíjasok kérdése. Hat a globalizáció, begyűrűzik a világválság. És most robban a múlt század közepén beélesített időzített bomba, a – Ratkó Anna egészségügyi miniszter nevével fémjelzett – születésszabályozási törvény hatása, aminek következtében ugrásszerűen megugrott a születések száma. Ez a korosztály öregedett ki mára. A kárvallottjai felfelé fordított tenyerüket előre nyújtva sorakoznak most fel a Nyufi (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság) székháza előtt, jócskán megterhelve a megmaradó kis létszámú munkaképes lakosságtól befolyó bevételen alapuló állami költségvetést.

A kormány mindent megtesz a helyzet megváltoztatására: befagyasztja a béreket és több hullámban elbocsát embereket a közszférában, megemeli a nyugdíjkorhatárt, növeli az adókat és járulékokat, a szociális hálót szétszaggatva, a rokkantnyugdíjasoktól megvonva a létezésükhöz elengedhetetlen támogatást, visszatoloncolja őket a soha nem látott munkanélküliséggel kínlódó munkaerőpiacra; a saját biztonságát, védelmét (is) szolgáló fegyveres és rendvédelmi szervezetek hátsóját rugdalva, egyoldalúan szerződést bont – azok korengedményes nyugdíjának rendszerét bolygatva; sorozatos megvonások érik az oktatás, a kutatás-fejlesztés, az egészségügy területét. A kormány ezekkel és ezekhez hasonló megszorításokkal szándékozik kirángatni a gazdaságot a kátyúból, ám a kétségbeesett, elhamarkodott és szánalmas próbálkozásokkal csupán az ország jövőjét fejezi le.

Nem igazán konyítok a közgazdaságtanhoz. Annyit azért megtanultam életem során, hogy soha sincs stagnálás, vagy hanyatlás van, vagy fejlődés. Meg azt: recesszió (válság) időszakában az egyetlen előremenekülés a beruházás (ilyenkor egyébként is olcsóbb a nyersanyag és a munkaerő), továbbá az adók növelése, a megvonások sora önmagát erősítő folyamat. A csökkenő piacképes keresletre a tőkések akár tömeges elbocsátás révén visszafogják a termelést, valamint a költségek mérséklése céljából lefaragnak a munkavállalók béréből, amitől tovább csökken a fizetőképes kereslet és így tovább. A csődig. Nyilvánvaló, hogy nem ez a megoldás.

Mi tekinthető hát annak? Olyan beruházás, ami csökkenti a problémák számát, munkaalkalmat teremt és várhatóan jelentős jövedelmet, sőt, fellendülést ígér. A fegyverkezéssel szemben (ami a történelem tanúsága szerint szinte az egyetlen megoldás) nem más, mint a Matajgetosz megépítése. Hogy mi az a Matajgetosz? Hát, a Tajgetosz magyar változata. Micsoda lehetőség! Munkát ad több százezer parlagon heverő munkásnak, valamint sok fehér és szürke gallérosnak. A munkálatok egyszeriben felszippantják az ország munka nélkül tengődő dolgozóit, de még a latens munkaerő-fölöslegét is. Irigykedhet számos, hasonló problémákkal küszködő ország.

A hatalmas földrajzi objektum létrehozásával könnyen és gyorsan kiiktatható az országot sújtó egyik legnagyobb teher. A magukat feleslegesnek érző vagy feleslegessé vált munkanélküliek és nyugdíjasok – eleget téve a törvény előírásának – kivonulnak a Matajgetoszra, ahogy Japánban vagy Erdélyben a már csaknem magatehetetlen öregek a múltban elhagyták otthonaikat, hogy ne nehezítsék a hozzátartozóik életét. Kissé továbbfejleszteném a gyakorlatot. Nem feltétlen kell hosszú szenvedésnek kitenni a szervezetüket: egyszerűen levethetik magukat egy magasabb szikláról. Ó, milyen egyszerű! Nem nyomasztja többé a társadalom életét és lelkiismeretét a kolonc, nincs többé a sok semmirekellő, a sok éhes száj, végre fellélegezhet az ország.

A projekt alapfeltétele természetesen az infrastruktúra felfejlesztése. Sínek és autópályák épülnek, hogy a szállítójárművekkel gyorsan és biztonságosan el lehessen jutni a végcélhoz, és kisebb településeket húznak fel, hogy a munkásoknak ne kelljen hosszú ideig tartó utazásokkal ingázni. A heves elvándorlás következtében lassan lecsökken a régi nagyvárosok népsűrűsége. A temetkezési vállalkozások letelepedése után – felismerve az idők szavát – azonnal megjelennek a vattacukorárusok és a Laci-konyhák. Velük együtt ideköltözik néhány autó- és kerékpárjavító kisüzem meg egy-két cipész- és szabóműhely megjavítani az elromlott, tönkrement vagy elhasználódott járműveket, ruhaneműket. Majd megjelennek a multinacionális kereskedelmi láncok áruházai, végül az autószalonok. Különösen felfejlődik az egyik új, Teszetosz nevű város, ahová rövid időn belül átköltöztetik a kormánynegyedet az összes minisztériummal együtt (a köztársasági elnök elnöki rezidenciáját a hagyományokra való tekintettel meghagyják a budai várnegyedben, a Sándor-palotában). A közigazgatás zökkenőmentes működésének biztosítására nemsokára követik őket az alájuk tartozó hivatalok, majd sátrat bontanak a pártok, végül áttelepül az országgyűlés is.

A munkálatokhoz elengedhetetlen óriási földmunkagépeket kezdetben külföldről szállítják. Az elhasználódott, tönkrement alkatrészek javítására, pótlására felélesztik tetszhalotti állapotából a Diósgyőri Gépgyárat, majd annak anyagellátására az ISD Dunaferr csoportot (régebben Dunai Vasmű) és az ismét üzembe helyezett, Soltész István Kohászati Művekre átkeresztelt egykori LKM-et állítják rá. Az akció olyan sikeres, hogy a további gépszükségletet hazai termeléssel elégítik ki. Sőt, rövidesen bőven jut exportra is, amitől az ország külkereskedelmi mérlege sikeresen megfordul… A munkagépek szállítására alkalmas óriásjárművek legyártására a hegy keleti lábához telepítik a szintén életre keltett Ikarus új gyáregységét (azért éppen oda, hogy a többlettermelés eredménye akadálymentesen eljuthasson a FÁK tagországaiba). A csábító körülmények és munkabérek idővel az osztrák, német és francia szakembereket is idevonzzák.

A Matajgetosz föld-, kő-, illetve sziklaszükségletét a határokon belülről fedezik. A nagyberuházás egyik jelentős részét az ország felszínének átalakítása képezi. Tudományos alapossággal rendezik át a terepet, megszüntetve minden, a gazdaság és az élet számára hátrányt jelentő tereptárgyat, és új, hasznos mesterséges objektumokat, alakzatokat hoznak létre. A földmunkálatok nyomán többszörösére nő a mezőgazdaságilag megmunkálható terület, és óriási erdőségeket telepítenek. A föld megmozgatásával felfrissül a mezőgazdaság által kiszipolyozott talaj. A mezőgazdasági termelés révén előállított termékekkel az ország az európai piac élére kerül, de a mezőgazdasági-kereskedelmi vállalatok exportálnak Távol-Keletre és néhány dél-amerikai országba is. A folyók megrendszabályozásával elejét veszik a globális felmelegedéssel járó, várható rendkívüli árvizeknek, biztosítják az ország felszínének 83%-át lefedő mezőgazdaság vízellátását.

A munkálatok járulékos hozama a nagy teljesítményű vízerőművek létesítése. E környezetbarát forrásból nyeri az ország energiatermelésének kilencvenkét százalékát. Az energiatermelés és -elosztás alapvetően átstrukturálódik; leállítják a környezetre oly nagy veszélyt jelentő Paksi Atomerőművet. Az ország energiafogyasztóból úgynevezett energiatermelővé növi ki magát, és a környező országokba, valamint azokon keresztül távolabbi államokba exportálja az áramot.

A munkanélküliek és a nyugdíjasok elvesztése rohamosan csökkenti a népességet, ám a fejlődés és az abból fakadó kilátások miatt egyre több család települ át hozzánk a szomszédos országokból és Közel-Keletről, valamint egyre több fiatal választja az eddig kilátástalannak vélt családalapítást; az éves születések száma megsokszorozódik, a népszaporulat hirtelen megugrik. A jelentős állami támogatás eredményeképpen az egészségügyi kutatások sorozatos sikereket érnek el. Ennek következtében megnő az átlagéletkor, amit a piac- és közvélemény-kutató intézetek 77 évre taksálnak. A tíz évvel későbbi népszámlálás adatai szerint a lakosok száma – ugyan nem sokkal, de – meghaladja a 14,3 milliót.

Az ország a világ figyelmének középpontjába kerül. E tényt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Google és a Facebook újabb és újabb szerverparkokat létesít a Föld különböző pontjain, hogy kiszolgálhassa a rendkívüli érdeklődést. A közösségi média hazánkról szóló blogoldalain lájkolók száma meghaladja a 12,7 milliót. Hamarosan beindulhat a közönséges és katasztrófaturizmus. A turisztikai látványosságra özönlik külföldről a sok szájtáti. Lesz, aki pusztán a hegy látványa kedvéért, kirándulgatni látogat el hozzánk; lesz, aki próbára teszi képességeit (nagy dolog ám az elsők között meghódítani egy kétezer méter magas hegycsúcsot, pláne időre!); és bizony lesz olyan is, aki kifejezetten az elpusztultakra, a hullahegyekre lesz kíváncsi. Szörnyülködve vizslatják majd a völgyekben az emberhalmokat, a nyugdíjasok tetemeit, és elhatározzák, hogy egy-két hónap múlva újra eljönnek megtekinteni a változást. A grandiózus építkezéssel egyidejűleg sok honfitársunk kifejezetten a látogatók elszállásolása, illetve az abból származó bevételek reményében költözik ide, és a szemfüles szállodalánc-tulajdonosok felépítik óriási többcsillagos luxusszállodáikat, amik fényűző lakosztályokkal várják a bámészkodni vágyók hadát.

Ne feledkezzünk meg a sportolókról! Az elején még csak a hóhatár feletti magaslatokon indul meg a síelgetés, szánkózás. A későbbiekben jóval lejjebb is épülnek sílesikló- és síugrópályák, amelyeket nagy teljesítményű hóágyúk látnak el megfelelő mennyiségű és minőségű hóval. Később bob-, korcsolya- és jégkorongpályákat is építenek. A vízi sportot űzők és kedvelők számára pedig hőforrással temperált, különböző hőmérsékletű, esetenként feszített víztükrű tavakat, folyócskákat létesítenek. A szenvedélyes raftingozók számára is ideális terepet készítenek. A többi nyári sport szerelmeseinek stadionokat húznak fel a tenisz- és golfpályák mellett. Természetesen épül majd több futballpálya, és a kivitelezésből nem hagyhatók ki a szabványos kosár- és kézilabdapályákat magában foglaló sportcsarnokok sem. A világ első számú versenyzői, olimpikonjai ragaszkodnak majd ahhoz, hogy a világversenyeket itt rendezzék.

Néhány évvel az objektum megépülte után (amikorra a Ratkó-korosztálynak már csak a híre marad) okafogyottá válik a mű egyik eredeti célja, és törvény születik a nyugdíjasok kötelező kivonulásának megszüntetéséről (ekkorra teljes lesz a foglalkoztatottság). A hegy legmagasabb csúcsa emlékeztetőül és kegyeleti okokból Nyugi lesz. Bekerül az alkotmányba az állampolgári jogon járó ingyenes, teljes körű egészségügyi ellátás és oktatás, valamint az állam új neve, a Matajgetosz. Az ország nemzeti valutája a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért mata lesz, váltópénze a banvi (így, ékezet nélkül és egybeírva), méltó emlékül annak a miniszterelnöknek, aki elindította a nagyberuházást – a pénz hitelesítéséül valamennyi címleten a miniszterelnök elektronmikroszkóppal észlelhető arcképének rajzolatával. Idővel, amikor a mata határozott erősödése folytán már két és fél amerikai dollárt ér, etalonná, valutaárfolyamok összehasonlító pénznemévé válik a világ pénzintézeteiben. Országunk vissza nem térítendő hitellel támogatja Afrika, Ázsia és természetesen Európa különböző szegényebb államait, továbbá kölcsönökkel segíti ki többek között Ausztráliát, az Amerikai Egyesült Államokat és Kínát.

Bölcs honatyáink joggal kérdezhetik: – Mindezt miből!? Nos, a válasz roppant egyszerű, azonban meg kell jegyeznem, a kivitelezés finanszírozásához nem elvenni kell (ahogy ez ma szokás), hanem az érdekeltség mentén rá kell venni az állampolgárokat az öntevékeny adakozásra. Tehát, ki kell bocsátani egy, az ötvenes évekbeli békekölcsönre emlékeztető kötvénycsomagot, azzal az eltéréssel, hogy ennek legyen kecsegtető összeg- és nyereségarányos kamata. Azaz, a kamat összértéke ne csak az idő múlásával, a kamatos kamat révén emelkedjen, hanem függjön a jegyzett összeg nagyságától és a fantasztikus, tényleges nyereségtől is. Az ígéretes csillagászati haszon miatt ettől a pénzügyi tranzakciótól célszerű távol tartani a külföldi befektetőket, hogy a kinyert tőke hazánkban maradjon…

Kedves olvasó! Ahogy láthatod, a terv korántsem teljes, egyáltalán nincs kidolgozva, pusztán ötletek halmaza, csak rövid vitaindító. A teljessé tételéhez szakértők bevonása, társadalmi vita és megegyezés szükséges. (Lehet, hogy ez a feladat egyesíti a kettészakadt országot?) Ha van kedved és egy kis időd, mondd el a véleményed. Velem együtt sokan kíváncsiak rá. És az sem ártana, ha volna ötleted, hogy mivel lehetne megakadályozni a nyerészkedést, elüldözni a közpénz telhetetlen elnyelőit, mert ezt az aprócska problémát nem tudtam megoldani. Ebben az országban ugyanis csaknem mindenki megvehető…

*Adatvédelmi fejlesztés miatt végrehajtott kisebb kiigazítások.
**A Google-hirdető és a Google-látogatáselemző legutóbbi előírásait érvényesítő változtatások.