Most már annyi zenei hivatkozást tettem fel a hálóhelyemre, hogy arra gondoltam, talán elkel egy kis segítség az eligazodáshoz… Igyekeztem a számokat, dalokat valami értelmes rend szerint glédába állítani. Az oldalak létrejöttük sorrendjében találhatók a menüben (a Privát > Kis zenei válogatás… menüelem alatt).

Kedves Látogató!

Ha a részletek nem érdekelnek, ne tétovázz, nyugodtan lapozz tovább. De mielőtt ezt megtennéd, még gyorsan megsúgom, hogy ha az előfizetésed nem ígér „korlátlan” adatforgalmat, jól gondold meg, hogy (itt vagy bárhol máshol) hány számot hallgatsz meg, nehogy túllépd a megadott határértéket és büntit kelljen fizetned a szolgáltatódnak. A számok meghallgatása is adatletöltéssel jár!

Az első három zenei oldalt (Ha én rózsa volnék…, Apám hitte és Magyarország) a privát területen található – nem sokkal korábban készült – szöveges oldalak tartalma inspirálta. Mindegyikre az adott szám több változatát is feltettem, hogy kiválaszthasd a számodra kedvesebbet. Azt azért elmondanám, hogy a Ne várd a májust című dal nem véletlenül került a harmadik oldalra; szerintem oda való. Valahogy nem tartom valószínűnek, hogy a világot fenyegető globális felmelegedés korában időjárás-előrejelzésnek készült volna a kemény telet jósoló műalkotás… Ezért is adtam neki az „és nem éppen felüdülésképpen” alcímet.

A … felüdülésképpen… oldal olyan számokat tartalmaz, amik ifjúságomat töltötték ki. Érdekes, hogy – kettő kivételével (az egyikről nem tudom, hogy mikori, csak annyit, hogy ’70 szeptembere előtti; míg a másik ’75-ös) – valamennyi 1968 és 1972 közötti. A meglehetősen hosszú lista mutatja, hogy a szocializmus minden igyekezete ellenére jó pár „a rothadó kapitalizmus leheletét hordozó métely” jutott el hozzánk. És ezek csak az én kedvelt számaim közül valók… Ha belehallgatsz, bizonyára kitalálod: igen, a könnyű műfajban a blues és a soul volt a mindenem. Meg is maradt. Valahogy nem tudott megfogni az időhöz szorosan kevésbé köthető dzsessz és a country, a korábbi rock and roll vagy a később hódító diszkó, rap stb. világa sem. Szégyen ide, szégyen oda, a legújabb stílusirányzatokat még csak nem is ismerem.
Ha az oldalon elhelyezett dalokat szövegükkel is szeretnéd követni, kattints a „szöveg” hivatkozásra. Egy kinyíló új ablakba kerül az AJAX-technika segítségével a szerverről kiolvasott állomány tartalma.

A kérésedre című oldal kifejezetten a Te számodra készült. Ha van kedved időnként ellátogatni a hálóhelyemre, hogy meghallgasd a kedvenc számodat, bátran szólj, felteszem. Akár külön blokkba a (bece)neved alá vagy a névtelenekébe. Bevallom, az utóbbiba még én is kértem (magamtól) néhány dalt. De az is előfordulhat, hogy a kedvelt számaidat külön lapra teszem (ahogy ez duddancs – a kis telhetetlenem – kérésére történt).

És – gondoltam –, ha már ennyi (nekem) kedves szám került ide, legyen komolyzene is. Felkutattam néhány, általam annak idején sokat hallgatott művet. Például az első komolyzenei blokkot az Emerson, Lake & Palmer együttesnek köszönhetem. Olyannyira megszerettem, hogy ’82-ben, a számítástechnikával való ismerkedésem során készített játékhoz is az Egy kiállítás képei dallamát adaptáltam. Albinoni Adagiojával pedig Jean-Paul Sartre drámája nyomán az 1962-ben készült Altona foglyai című olasz–francia filmdrámában találkoztam össze. Igaz, ezt a művet a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában hallgattam sokszor, de a nevükkel (2008 derekán) sajnos mindössze egyetlen videó van a YouTube-on, ami persze, valami más… Az idők folyamán a kamarazenekar annyira a szívembe férkőzött, hogy ezt az előadást is feltettem az oldalra. Sőt, egy véletlenül talált olyat is, ahol névtelenül szerepelnek (ha megmondod, melyik az, Sport csoki a jutalmad!).
És még valami az oldallal kapcsolatban: határozottan izgalmas kísérletnek tűnik a két kompozíciónál követhető zeneanimáció. Bizony, tátva maradt a szám, amikor felfedeztem.

Kedves Látogató! Egyszerűen elképesztő! Hihetetlen ez az informatika és az internet. Otthon ülök az asztal mellett, nyomogatom a számítógép billentyűit, kattintgatok az egérrel, és megelevenedik egy letűnt, közel 40 évvel ezelőtti világ, az akkori szagokkal, érzésekkel és gondolatokkal – akár egy időutazás. Talán elnézed, ha annyit elárulok: e zenei oldalak készítése közben időnként elérzékenyültem. Mindez tíz-húsz éve képtelenség lett volna. Vajon mennyi időt kellett volna könyvtárakban és hangarchívumokban töltenem? Egyáltalán, létezik még ehhez fogható lelőhely? Szerintem nem. Köszönet a háttérkapacitást biztosítóknak (YouTube, ma a Google, illetve ezek hirdetőinek), és különösen hálás vagyok azoknak az ismeretleneknek, akik idejüket és energiájukat nem kímélve feltöltötték a számokat, zenéket, lehetővé téve, hogy olyan kis gyűjteményt állíthassak itt össze, ami az ő hozzájárulásuk nélkül elképzelhetetlen lenne.