Kedves látogató, nagyjából fél évtizede láthattad, hogy a Feltételes elválasztójel oldalon mennyire lelkesedtem egy véletlenül talált szövegelválasztó algoritmus miatt, ám a világ folyamatosan fejlődik. Azóta az a technika elavult, a használatát még a készítője sem ajánlja. Úgy látszik, a böngészők fejlesztői már nem csak kevesek hóbortjaként kezelik ezt a kérdést. Rájöttek, hogy a hagyományos nyomdatechnika szerepét rohamosan átveszi a digitalizálás, ami nem nélkülözheti a szövegelválasztást. Ezért egy jobb megoldást választottak: ma már beépítik a böngészőbe a programcsomagot, ami a CSS stílusleíró nyelv segítségével kelthető életre.
Egyes HTML-elemek jellemzője értékeként
– szabványos betűpárral – lehet megadni,
hogy az elválasztás melyik (mely) nyelv(ek) szabályait kövesse. Ilyen elem lehet például
a div
, a p
vagy a strong
stb., de akár a szöveg
bármelyik tartományát átfogó span
is, például így:
<h3 lang="en">
, <em lang="fr">
.
A CSS-ben három, elválasztással összefüggő tömb definiálható, melyekre bármelyik HTML-elem azonosítója vagy osztálya hivatkozhat. E kérdéskörben figyelemreméltó információkat tartalmaz ez a hiánypótló eszmefuttatás. Bár nem valami új keletű – utoljára 2015-ben frissítették –, de körültekintő, precíz, és az intelmei ma is érvényesek. Az elméletet jól szemlélteti a Mozilla fejlesztőcsapata által közzétett specifikáció, amely akár W3C-ajánlásnak is beillene.
-webkit
a Safari, a -moz
a Mozilla Firefox,
az -ms
az Internet Explorer és az -o
az Opera böngészőhöz
rendelt előtag. Az utolsó, előtag nélküli opció az összes többi böngésző számára
elhelyezett utalás.
-webkit-hyphens: auto; -moz-hyphens: auto; -ms-hyphens: auto; -o-hyphens: auto; hyphens: auto;
-webkit-hyphens: none; -moz-hyphens: none; -ms-hyphens: none; -o-hyphens: none; hyphens: none;
-webkit-hyphens: manual; -moz-hyphens: manual; -ms-hyphens: manual; -o-hyphens: manual; hyphens: manual;
A W3C ajánlása szerint az elsődleges nyelvet minden egyes oldalon rögtön a dokumentumtípus megadása után kell deklarálni:
<!doctype html>
<html lang="hu">
Így a CSS-kódba a html
-szelektor kerül:
html {
-webkit-hyphens: auto;
-moz-hyphens: auto;
-ms-hyphens: auto;
-o-hyphens: auto;
hyphens: auto;
}
E két kiegészítéssel a teljes weboldalon érvényesül a magyar elválasztás. Az esetleges további nyelveket a megfelelő HTML-elemekben kell előírni. Ilyen egyszerű. Íme két konkrét eset:
<div>
<div lang="en">
Tudományos kutatások már régen kimutatták, hogy elválasztással jelentősen javítható az olvashatóság, a szövegértés – különösen nagyobb mennyiségű, sorkizárt szöveg esetén (amikor a sorok mindkét margóig végigérnek). Idézet egy egyetemi segédletből (forrás): „Nagyon fontos, hogy a tömbös szedés minden esetben igényli az elválasztást…” (Fura módon a szerző nem hallgatott a saját intelmére: legalábbis mókás, hogy harminckét A4-es oldalon mindössze egyetlenegy szót választott el.)
A Mozilla fejlesztőcsapata által összeállított táblázat azt mutatja, hogy 2018 elején a magyar elválasztást a számítógépen futó Mozilla Firefox és Safari biztosan támogatta, az Internet Explorer viszont nem. A táblázat készítői más, idetartozó esetet nem teszteltek. Ez persze, nem jelenti azt, hogy nincsenek más böngészők (esetleg további eszközökön is), amelyek ne pártolnák a magyar elválasztást. A Használhatom? hálóhely CSS-elválasztás oldalán jól látszik, hogy nincs olyan – magára valamit is adó – számítógépes böngészőfejlesztő csapat, amely en bloc hanyagolná a fejlesztés e fontos területét. Ugyanez igaz az okostelefon-böngészők szoftvereseinek többségére is, ám a fenti ábra elég kiábrándító Google Chrome-ban (lásd alább, a bal oldalon). A jobb oldali ábrát Chrome- és Explorer-használóknak mutatom: ettől az élménytől fosztja meg őket a szoftverük…
… így a böngészőrivalizálás vesztesei egyszerűen nem érthetik, hogy ez az oldal miről szól. Ez nagyon szomorú… Bár a világhálón nemigen találni böngészőhasználatról szóló – különösen magyar felhasználókra vonatkozó – friss statisztikát, csekély vigaszt nyújt, hogy a hálóhelyemre látogatók között általában több a Firefox-rajongó, mint a Chrome- és Explorer-használók száma együttvéve.Az igényesebb fejlesztő-felhasználók fanyaloghatnak az elválasztási
kivételek meglehetősen nehézkes megoldása miatt. Azok, akik a szigorúbb
előírásokra is adnak, tudják, hogy például kerülni illik az
elválasztásból adódó sor elejei magánhangzót (kivéve, ha szóösszetétel
határán történik az elválasztás). Ennek veszélyét hordozza, mondjuk,
a „publikációival”
kifejezés, mely helyesen a következőképpen választható el:
pub-li-ká-ciói-val – tehát magánhangzó-torlódás esetén annak
csak a végén. Jóllehet az igény ezzel a technikával is
teljesíthető, ám minden egyes előfordulásánál kézzel
kell gondoskodni a helyes elválasztásról: erre utal
a hyphens
tulajdonság manual
értéke.
(A fél évtizeddel ezelőtti megoldásnál egyszer kellett megadni egy
listában a kivételt, amely a szöveg valamennyi előfordulása során
érvényesült.)
Van egy szempont, amire – úgy tűnik – ez az algoritmus nincs tekintettel: nem lehet vele korlátozni a közvetlen egymás alatt megjelenő sorvégi elválasztójelek számát.
Egy harmadik fájó tény, hogy ez az eljárás rosszul kezeli a nem
törhető szóközt (
), márpedig a szigorú magyar
tipográfiai szabályok szerint a gondolatjelnek „ragadnia” kellene
a közrezárt szomszédos szóközhöz és legalább az amellett lévő
szótaghoz (erre szolgál a nem törhető szóköz). Ehelyett, ha egy
ilyen rész véletlenül a sor végére kerül, a gondolatjel mellett még
egy kiskötőjel is megjelenik. (A fél évtizeddel ezelőtti megoldásnál
ez a feltétel remekül teljesült.)
És még egy paraméter, amely ezzel a módszerrel nem befolyásolható: nem lehet meghatározni az elválasztás következtében sor végére/elejére kerülő karakterek minimális számát – az új sorba került bekezdésvégi karakterek minimális számáról nem is beszélve.
Bár nagyon úgy fest, hogy a papírt, a könyvet felváltja a virtuális világ, ne legyünk telhetetlenek: (ma még) nem várhatjuk el egy böngészőtől, hogy versenyre keljen a professzionális tördelőprogramokkal. Ez így is egy kész csoda!