E weboldal azt vizsgálja, hogy a mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt. közreműködésével a Zöld Beruházási Rendszer Klímabarát Otthon Panel Alprogram (ZBR-Panel Alprogram) keretében az OTP Lakástakarékpénztárral (OTP LTP) kötött szerződés szerint törlesztett összegből ki milyen mértékben részesedik. Körüljárjuk még az e témához kapcsolódó, fontosabbnak látszó egyéb eseményeket, tényeket.

Kedves látogató! Ha a Ti lakótelepi házatok is ZBR-Panel Alprogram keretében tervezi a felújítást (vagy csak egyszerűen LTP-szerződést akarsz kötni), és kíváncsi vagy a konkrét esetedre, vedd elő a postaládádban talált „Tájékoztató” címmel ékesített (vagy az LTP-től kapott) adatlapot, és a rajta látható számokkal értelemszerűen írd át a kék rovatok tartalmát.

Az adatlapról*

Beruházási költség:

Felújítási érték:

Ft

Nyílászárók értéke:

Ft

Fizetendő összesen:

Ft

Törlesztés I.

Futamidő:

hónap

LTP-megtakarítás:

Ft

Számlavezetési díj:

Ft

Törlesztőrészlet:

Ft

Összesen havonta:

Ft

Összesen évente:

Ft

Törlesztés II.

Futamidő:

hónap

LTP-megtakarítás:

Ft

Számlavezetési díj:

Ft

Törlesztőrészlet:

Ft

Összesen havonta:

Ft

Összesen évente:

Ft

Ami az adatlapon nem szerepel

Törlesztés hónapig:

Ft

Törlesztés hónapig:

Ft

Törlesztés összesen:

Ft

Fizetendő összesen:

Ft

Többletbefizetés:

Ft

*Az aláírást nélkülöző, ám a szerződés alapját képező (nálam 2011. július 21-i keltezésű) adatlapot nagy valószínűséggel a Panel Egyesület készítette, mert a közös képviselő és az OTP nem vállalta magára.

Az adatlapról – és persze, az LTP Kalkulátor eredményei mellől – valamiért lemaradtak a bal oldali táblázatban lévő zöld színű éves befizetések (vesd össze a 2012. január elsejétől érvényes 93 ezer forintnyi havi minimálbérrel) és a jobb oldali kis táblázat értékei (különös tekintettel a beruházási költség -át kitevő többletbefizetésre), pedig csak ezek ismeretében lehet eldönteni: megéri-e egyáltalán szerződést kötni vagy sem… Elképzelhető, hogy az eredményül kapott többletbefizetésed nem tűnik túl soknak, de ha beszorzod a szalagház lakásainak számával, kitűnik a tényleges, közelítőleges nyereség. Az OTP a mi házsorunkon közel 50 millió forintot bevételezne, ha a beruházás megvalósulna, valamennyi tulajdonos vállalná a hosszabb lejáratú hitelt, és az összes ablakot le kellene cserélni.

Az bizony talány, hogy az adatlapon lévő számok hogyan jöttek ki. Nemhogy pályázatról nem hallottunk, de nincs egy, a társasház közgyűlése elé vitt és ott elfogadott ajánlat vagy a kivitelezési díjakat felsoroló tételes lista, ezért nem lehet tudni, hogy mekkora a beruházási költség. Talán a Panel Érdekképviseleti Egyesület meg akarta kímélni a közösséget, és inkább döntött a tulajdonosok helyett is. Micsoda nagyvonalúság! Milyen nemes gesztus! – ha így történt. Az is kérdés persze, hogy a felújítás költségeiből miért pont ekkora összeg jut egy tulajdonra, továbbá érthetetlen, hogy a törlesztőrészletek elemei miért éppen ekkorák, és hogyan születtek meg. Ez utóbbi két kérdést esetleg a bank tudná megválaszolni. Tény, hogy a szerződés e lap adatai szerint köttetik, és a havi befizetések is ennek felelnek meg. Végül, ha már mindez szóba került, ami végképp rejtély: az OTP-nél vezetett megtakarítási számlámon összegyűlt pénz május idusán hangyányit meghaladta az általam valaha oda irányított összeg négyszeresét! Netalán az ottani klíma fejti ki ennyire jótékony hatását?

Kedves látogató, a döntéshozatalkor légy körültekintő! Mielőtt ebbe fejest ugranál, tedd fel magadnak a kérdést: Tuti-e, hogy év múlva is lesz annyi bevételed, amivel állni tudod ezt a terhet? Garantálja-e a következő fél évtized biztos jövedelmét a vállalkozásod/foglalkoztatód? Ugyanis a szerencsétlenül megalkotott (vagy inkább lélektelen) törvényekre támaszkodó, ügyesen kitalált konstrukció alapján, ha a társasháznak „tartósan” (csupán három hónapon túl) adósa maradsz, számítanod kell arra, hogy az ingatlanod tulajdoni lapjára jelzálogjog kerül bejegyzésre (még akkor is, ha az adatlapon a Panel Egyesület az ellenkezőjét ígéri), azaz, rossz esetben – akár önhibádon kívül is – elveszítheted a fedelet a fejed fölül. Nem árt, ha a nyugdíjasok is jól megfontolják a döntést. Minthogy a gazdaság szerfelett nagy sebességgel rohan a csőd felé, megbecsülni sem lehet, hogy a nyugdíjuk fedezi-e ilyen távlatokban a törlesztést. (Megjegyzem, a lehetőségeid igencsak korlátozottak. A társasház egyszerű többségi szavazattal rád kényszerítheti a beruházásban való részvételt. Ha így is maradni akarsz a lakásodban, mindössze arról dönthetsz, hogy megpróbálod-e összekaparni a beruházás ellenértékét egy összegben, vagy vállalod a többletbefizetéssel növelt 5-8 éves adósságot.)

Valamivel bonyolultabb a helyzet, ha egyszer már horogra akadtál, és utólag gondolnád meg magad. Úgy tűnik, az OTP LTP házi szabályzata szerint a szerződés bármikor felbontható, ám (ahogy az oldalon olvasható) különböző kínos következményekkel jár. Van még egy hír, ami a házi szabályzatban nem szerepel: tudomásom szerint a pénzintézet csak akkor teljesíti a kérésed, ha megszerzed a közös képviselő jóváhagyó nyilatkozatát…

El kell mondjam, a szerződés tartogat egy meglepetést: a szerződéses összeg (azaz, a meghitelezett teljes összeg) rovatában lévő érték nem ám akkora, mint az összesen fizetendő beruházási költség (az adatlapon: „Lakásra jutó fizetendő érték összesen”), hanem jóval nagyobb – kis híján a duplája! Erre a magyarázat „Az – az állami támogatással emelt összeg.” volt. És ezt írhatod alá. Ennek alapján, ha az állam egyszer meggondolná magát, és valamiért hátat fordítana a projektnek (ami, elnézve a hirtelen, ötletszerű törvénymódosításokat nem hangzik teljesen esélytelennek), alaposan feltételezhető, hogy az OTP a teljes összeget a szerződés megkötőjén, rajtad hajtaná be. Hiszen ezt írtad alá. Az állam kezese lettél… Szép húzás, mondhatom! Vajon az aláírók közül hányan vették (veszik) ezt észre?

Az a legfeljebb 50 milla, amit az OTP az épülettömbünk felújításán nyerne, valóban nem túl nagy hozam egy pénzintézet életében, pláne, ha ehhez csupán 8 év alatt jut hozzá. Még akkor sem látszik igazán jelentősnek, ha hozzászámítom az előbb említett állami támogatást, no meg azt, hogy ezalatt az 5-8 év alatt az OTP kamatmentesen forgathatja, befektetheti a befolyt összeget. Csak a mi vékonyka pénztárcánkhoz mérten tűnik soknak. Az igazán zsíros falat a kivitelezés, melynek értéke ennek többszöröse (úgy 6-7-szerese). Ez már valami, ugye? És ezt a lóvét csak mi, legatyásodott lakótelepi ördögök perkáljuk ki. Ki tudja, hogy a hiteltámogatás mellett EU-pályázati pénzekből mekkora további állami dotáció kíséri?

Rossz nyelvek szerint a kormány igyekszik visszaállítani egy korai földtörténeti időszak állapotát – amikor az amerikai és az európai kontinens még egyben volt –, és megpróbálja az egyik mai közép-amerikai államot beolvasztani kicsiny hazánkba (kisbetűsre módosítva a kezdőbetűjét, így: panama). Ez súlyos, büntetendő rágalom; egyáltalán nem igaz. Valójában nem történik más, minthogy országunk vezetői egy korábbi ígéretüket – a munkaalkalom-teremtést – váltják valóra e megrendelésekben szűkölködő korban. Olyan feladat, ami építőipari cégeknek munkát biztosít, és állami korrupciónak a szele se éri. Az is nyilvánvalóan szemenszedett hazugság, hogy mind a hat vállalkozás, amely egyáltalán jogosult részt venni a 400 milliósnál nagyobb értékű panelfelújítások pályázatain, a hatalom kegyeltje lenne. Ráadásul, az a megbízható forrásúnak mondott hír is kapásból elvetendő, amely szerint ezeket a cégeket előnyben részesítő minősítési rendszer miatt nemrég az ÉMI vezetőjét menesztették volna. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy akinek ehhez a projekthez csak egy kis köze van, mind tiszta lelkű, összefonódás-mentes, becsületes ember. Ha ugyanis ezen koholmányok közül egy kevéske igaz lenne, minden valószínűség szerint nem lennének gondok az állami kifizetések körül. Vagy ezek a problémák a hat kitüntetett vállalatot nem érintik?

Hasonlóképpen el kell mondani, hogy a Panel Érdekképviseleti Egyesület, ahogy a neve is híven tükrözi, a mi érdekeinket képviseli. A lelküket teszik ki, hogy megértessék a buta agyunkkal: milyen hihetetlen előnyökkel jár számunkra a projektben való részvétel, és szinte teljesen önzetlenül (némi apró, a mi esetünkben is csak egynéhány tízmillió forint fejében) sok-sok energiát és órát fektetnek – többek között – a kivitelezési megbízás elkészítésébe. A nekik tulajdonított adatlapon azt ígérik, hogy az állam támogatás címén a befizetett összeg 30%-át megtéríti, ha a törlesztés folyamatos és elmaradásmentes. Azt az értesülést azonban nem közlik, hogy ez az adomány csupán akkor jár, ha ezen feltételeket az összes szerződéskötő teljesíti, és a felújítás után az épület hőszigetelése megfelel az Energia Központ Nonprofit Kft. szigorú előírásainak, amit a saját szakemberei ellenőriznek. (Apropó! Azt lehet tudni, hogyan állnak a Panel Érdekképviseleti Egyesület volt vezetői ellen hűtlen kezelés, sikkasztás és több rendbeli közokirat-hamisítás gyanúja miatt tett bűntető-feljelentések?)

A vállalkozás alig pénzéhes szereplői valamelyikének képviseletében a szerződéskötést megelőzően például sűrűn győzködtek: „Mi az a másfél százalékos kamat, ami a hitelt terheli?! Ez igazán a lakástulajdonosok érdekét szolgálja!” Ezzel teljes mértékben egyetértenék, de hiába keresem azt a 1,5%-ot. Ha a jövőérték számításának átlagos kamatlábára értik, maga a szám (ami ugyan 1,7) kis eltéréssel talán elmenne, csakhogy a kamatláb nem egyszerű százalék, hanem a kamatok összege és a kölcsönzött pénzösszeg aránya. Amikor pedig a meglehetősen tájékozatlan szerződéskötő-jelölt azt kérdezi, hogy miért nincs többféle választható törlesztési opció, lehet-e például valamekkora önrésszel kezdeni (enyhítendő a jövő terheit), azt a választ kapja: „A felajánlott az elképzelhető legkedvezőbb módozat, más nincs is.” Mert hát, a közreműködő hiénáknak ez érheti meg a legjobban. Azzal is korteskednek, hogy a megspórolt hőenergia hamarosan meghozza a gyümölcsét, rövid távon megtérül a befektetés. Babos (vagy milyen) Attila mérhetetlen igyekezetéből úgy tűnik, tényleg megéri. Az ügybuzgósága azért, mégiscsak gyanús; mintha a beruházás a projekt valamennyi résztvevőjének sokkal inkább fontos lenne, mint nekünk – a lakások tulajdonosainak.

Szerintem az ilyen lakótelepi házakban, mint amilyenhez én is kötődöm, többnyire kétfajta tulajdonos található: az élete hajnalán és az élete alkonyán lévő, aki általában hónapról hónapra él, miközben a jövedelmének vásárlóértéke folyamatosan csökken. Az ország gazdasági helyzete pedig nemigen kecsegtet pozitív változással. Ilyen körülmények között – még ha az állami támogatás rendkívül méltányos is – sajnos, sokan nem tudják vállalni a beruházással járó terheket. Hiába térülne meg, hiába takarítanánk meg energiát, hiába emelkedne a projekt révén a lakás értéke, ha egyszer bizonytalan a fedezete…

Azok közé tartozom, akik már nem voltak csecsemők, amikor a szocializmusban felhúzták a most felújítandó lakótelepeket. Nagyon büszkék voltunk. Irtó hasznos beruházások voltak ezek. Te, kedves látogató, talán nem is hallottál a társbérlet intézményéről, ezért elmondom, hogy a korábbi lakásínség miatt még a ’60-as években is két, esetenként három vadidegen család élt közös ingatlanban, összezárva. Hát, ezt a helyzetet oldotta meg az építőipar óriási vállalkozása. Hmm… negyven-ötven éve. A családok önálló, állami tulajdonú lakásokba költözhettek, a fiatalok számára végre megnyílt a lehetőség a normális, emberhez méltó élet megkezdésére. Az épületeket ingatlankezelő vállalatok (IKV-k) tartották karban, vállalva azokat a nagyobb terheket, amiket a lakók – a szocializmus sajátos jövedelemelosztási viszonyai miatt – képtelenek lettek volna állni.

Aztán egyszer csak eljött az idő, és az állam feladta az ország eladósodását növelő szociális gondoskodását. A költségek csökkentése céljából (sok egyéb intézkedés mellett) felszámolva az akkori IKV-kat, jutányos áron átruházta a lakásokat a benne lakóknak – valamennyi, a lakás fenntartásához szükséges kiadást az új tulajdonosokra hárítva. Minthogy a jövedelmek nem igazodtak az új helyzethez, ettől kezdve állagmegőrzés csupán tűzoltó jelleggel történt, épületfelújításról pedig szó sem lehetett… Így jutottunk el a mába.

A lakótelepek felépítésének időszakából jól emlékszem arra is, hogy az építészek, az akkori várostervezők közhírré tették: az épületek életkorát kb. 50 évre taksálják. Ketyeg tehát az időzített bomba vekkere. Az Egyesült Államokban a szakemberek kimutatták, hogy az elöregedett épületek helyre pofozása jóval nagyobb befektetést kíván, mint robbantással lebontani, és a helyére újat építeni. Persze mi, szokás szerint fittyet hányunk az ő okoskodásukra… Rohad az épületgépészet; a házak elöregedett, falba ágyazott villanyvezeték-hálózata – a múlt századi szabványok és fogyasztási igények szerint – földeletlen és ma már alul méretezett, főleg nyári hőségben hosszabb-rövidebb regionális áramkimaradásokat okozva; elavult liftek vánszorognak föl és alá, nem ritkán mondva fel a szolgálatot; a vasbetonszerkezetekben a vasszálak korrodálódtak, már nem sokáig tartva össze a panelelemeket. Ilyen adottságok mellett a hőszigetelés és a külső festés olyan, mintha egy kivénhedt prostituáltat tüllfodros ruhába öltöztetnénk. A felújítás révén a ház tetszetős lesz, színes lesz, és bizony, hőenergiát is megspórolhatunk. De vajon ez-e ma a legsürgetőbb feladat?

Kedves látogató! Könnyen lehet, hogy helyenként tévedek. Kérlek, mondd el, ha így találnád, illetve azt, ami a leírtakkal kapcsolatban eszedbe jut. Minden észrevételt és tapasztalatot köszönök.

Kedves látogató, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 35. § (1) pontjának előírása szerint megtartott idei évadzáró–évadnyitó közgyűlésen a közös képviselőnk kérte a közösség hozzájárulását az OTP-nél vezetett ZBR-számla megszüntetéséhez. (Te jó ég! Az OTP még mindig a mi pénzünkön ücsörög?! Ennyi idő után? Hiszen 2012-ben felbontottuk a soha meg nem kötött, csupán ráutaló magatartás alapján jóváhagyottnak nyilvánított szerződést! Ez elképesztő…) Ennek kapcsán félfüllel hallottam, hogy az állam már lezárta ezt a hősies, áldozatos programját. A hírt ellenőrizni akartam, így körülnéztem a virtuális világban. Valóban, tényleg befejeződött az EU-pénzek energiatakarékossági célból ilyesmire történő felhasználása. De nem is akárhogyan! Bár a Google™ ma még nyilvántartja a kormány hálóhelyén valaha tárolt weblapokat, ám ha rákattintunk például a képen látható lista második, A ZBR szervezeti felépítése hivatkozására, „nemlétező oldal” hibaüzenetet kapunk. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a végtelenül gondos és lelkiismeretes propagandaminiszterünk pusztán takarékossági megfontolásból nem archiváltatta a nosztalgiázásra éhes publikum számára, ugyanis ma egy-egy olyan háttértároló – amin a megszűnt projekt összes állományát tárolni lehetne – legalább 20-25 ezer forintba kerül! (Persze, nem kizárt, hogy a kormány által a különböző fontos beruházásokra áldozott tíz- és százmilliárdokra tekintettel a hardverforgalmazó mennyiségi kedvezményt ad.) Hasonló kudarcra számíthatunk a programban résztvevő, szinte valamennyi kormányközeli cég témába vágó weboldalainak kinyitásakor is. Az egészet szőrén-szálán eltüntették. Nyomtalanul… csak a Google és a magyar állampolgárok emlékezetében (valamint a még mindig az OTP görcsös karmai közt vergődő pénzünk sóhajaiban) él.

*Adatvédelmi fejlesztés miatt végrehajtott kisebb kiigazítások.
**A Google-hirdető és a Google-látogatáselemző legutóbbi előírásait érvényesítő változtatások.