A bank is a place that will lend you money if you can prove that you don't need it.
Bob Hope

Vesszőfutás

Nyílt levél a mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt.-nek

Tisztelt Központi Ügyfélkapcsolati Főosztály, Ügyfélkapcsolatok Osztálya,

mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt.!

A vesszőfutásom Önnél, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt., 2010. szeptember 14-én, apám halálának másnapján kezdődött: becsületes állampolgár lévén, elmentem az Ön egyik fiókjába bejelenteni a tragikus eseményt. Azt terveztem, hogy emellett egyidejűleg meghatalmazottként tisztába teszem apám lakossági folyószámláját. A sorszámommal egy igen szimpatikus, mosolygó ügyintézőt fogtam ki. Ahogy elővezettem a jövetelem célját, az arca elkomorult, és gyöngyözni kezdett a homloka. Akkor még nem értettem ennek az okát. Mindenesetre ezt követően valamennyi kérésem teljesítését megtagadta, mondván, az elmondottakat hivatalos szóbeli bejelentésnek veszi, a számla tulajdonosának halálával megszűnt a meghatalmazotti viszonyom, a számlához majd csak a hagyatéki végzés megszületését követően férhetek hozzá.

A kéréseim visszautasítása során többek között megkérdeztem, hogy mi lesz a csoportos beszedési megbízás alapján jelentkező szolgáltatókkal. Az ügyintéző azt felelte, hogy a folyószámla zárolásra került, ezért a szolgáltatók nem kapják meg a számlájukon szereplő összeget. A sikertelen kísérlet után a számlákon csekket fogok találni, amellyel be tudom majd fizetni a számlák ellenértékét. (Erre később visszatérek.)

Kóstoló

2010 szeptemberének végén az önkormányzat hagyatéki csoportjától egy Felkérés című levél érkezett (milyen finom megfogalmazás!), melyben azt a feladatot kaptam, hogy a későbbiekben a közjegyzőnél lefolytatandó hagyatéki eljáráshoz gyűjtsem be a szükséges papírokat, köztük a legutolsó folyószámla-kivonatot. Gyanútlanul – mint utóbb kiderült, meglehetősen naivan – indultam a bankfiókba, ahol a közjegyző elvárására utalva kértem az utolsó folyószámla-kivonatot. Az ügyintéző, majd a csoportvezető az Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt. házi szabályzatára hivatkozva nem volt hajlandó az iratot kiadni. Azt kértem, szíveskedjenek ezt nekem írásba adni, hogy a közjegyzőhöz legalább ne üres kézzel menjek. Ez többszöri próbálkozásomra sem teljesült, de kitartó magatartásom jutalmaként végül kaptam egy teljes példányt az Ön házi szabályzatából – megjelölve benne azt a passzust, ami kizárja kérésem teljesítését.

A java

Hónom alatt a közjegyzőtől kapott végzéssel 2010 decemberében újra elsétáltam az Ön fiókjába, hogy teljes képet kaphassak az utóbbi fél év tranzakcióiról, hogy annak birtokában kiszámolhassam az örökösök részét. Kezemben tartva az okiratot nyugodt voltam afelől, hogy végre (a tortúra kezdetén talált oly szimpatikus ügyintéző ígéretéhez híven) partnerként kezelve hozzájutok a szükséges adatokhoz. Ahogy Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt. most mosolyogva gondolja, ismét fityiszt mutatott nekem az Ön stábja. Hosszan győzködtem az ügyintézőt, de nem volt hajlandó kötélnek állni. Akkor érkezett meg a csoportvezető Mi a probléma? néven bemutatkozva. (Látható volt, hogy a piszlicsáré ügyemmel és akadékoskodásommal megzavartam bokros teendői végzésében, ezért most kérek tőle elnézést.) Elmondtam, hogy milyen ügyben járok: visszamenőleg hat hónapra folyószámla-kivonatot kérek, hogy az örökösök számára hitelt érdemlően bizonyítani tudjam, hogy meghatalmazottként gondosan kezeltem apám számláját, valamint, hogy mi, örökösök egymás között el tudjuk számolni a költségekkel terhelt örökséget. Kérésemet Probléma asszony banktitokra hivatkozva nem teljesítette. Több ízben kértem, hogy adja ezt írásban, mert nem állhatok igazolás nélkül az örökösök elé. Mindannyiszor azt válaszolta, hogy ő nem köteles ezt írásban adni. Megnyugtattam: én nem állítottam, hogy ez kötelessége volna, csak kérem, hogy írja le nekem. Azt felelte, hogy nem írja. Jó, mondtam, akkor azt írja le, hogy nem írja le. Így folyt a már-már kilátástalannak látszó, gyermeteg huzavona, míg ki nem derült, hogy erre vonatkozó fejezet is van az Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt. házi szabályzatában. Ismét megkaptam a házi szabályzat komplett példányát, megjelölve benne azt a részt, amelyik erre az esetre vonatkozik. Elolvastam. Kiderült, hogy van megoldás: eredményre juthatok egy kérvénnyel. Nosza, kértem és kaptam egy üres A/4-es lapot (amit ezúton is köszönök), és helyben – kissé ingerülten, remegő gyomorral és kézzel – megfogalmaztam a beadványt.

Központ

A kérelmemre kb. három hét múlva megkaptam a 2011. január 6-i keltezésű, ESZ-21-519362/535742/2010 iktatószámmal ellátott válaszlevelet a központtól. Benne többek között elmondták, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 51. § (1) bekezdése értelmében banktitok kizárólag a számlatulajdonos erre vonatkozó rendelkezése alapján adható ki (illetve abban az esetben, ha a törvény a banktitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad). A számlatulajdonos elhalálozása esetén e jog a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 673. §-ban foglaltak értelmében a jogutódot illeti meg, de kizárólag az elhalálozás időpontjától kezdődő időszak tekintetében. Ennek megfelelően a küldeményben három és fél havi számlakivonatot találtam.

Vajon nem a számlatulajdonos erre vonatkozó rendelkezése alapján voltam 2000 novembere óta meghatalmazottja a számlának? Amíg az ügyfél élt, teljes joggal tekinthettem bele, tetszés szerint utalhattam róla, készpénzt vehettem fel. Amint elhalálozott, a pénzintézet banktitokra hivatkozva visszamenőleg megvonta tőlem még a betekintés jogát is.

Ha egyszer a központ tisztában van az idevonatkozó jogszabályokkal, a fiók dolgozói miért nem ismerik azokat, és miért nem azok szellemében tevékenykednek? Miért nem kaphattam meg azonnal tőlük a kivonatokat?

A csonka számlakivonat-készletből kiderült (most térek vissza a bevezető végén beígértre), hogy a szeptember 14-én zárolt számlának még október 20-án is volt forgalma (szolgáltató kifizetése). Az utóbbiak közül az egyik például túlfizetést eredményezett, amiről Ön szerint Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt. nyilvánvalóan nem tehet, hiszen nem ellenőrizheti a benyújtott igények jogosságát.

Mit értsek számla zárolásán? Hogyan lehetséges az, hogy szolgáltatók leemelhetnek összegeket a zárolt számláról, amíg az örökös csak külön kérvényben könyörögve kaphat róla részleges információt? Banktitok. Miféle titkolódzás lehet indokolt a számlatulajdonos jogutódja, a számla korábbi meghatalmazottja előtt? Nem lehet, hogy a banktitok emlegetésével éppen a bank szavahihetősége, megbízhatósága kérdőjeleződik meg?

Csúcspont

A kapott kimutatás segítségével végre elkészítettem egy költségvetést, amelyben az örökösök később megállapodhattak. Annak tanulmányozása idejét arra használtam fel, hogy megtudakoljam az Ön bankfiókjában az örökrészek kiosztásának feltételeit – hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodni. Emiatt január közepén újra a bankfiókban járva megtudhattam egy ügyintézőtől, hogy nem kell hozzá más, mint minden örököstől egy-egy meghatalmazás.

Hamarosan el is készültek a meghatalmazások, amikkel felszerelkezve 2011 februárjának első hetében bementem a bankfiókba elintézni a dolgomat. Ekkor ért az újabb csalódás: a meghatalmazásokat (amelyek mintáját a jog területén aktívan működő közjegyző szó nélkül elfogadott) a pénzmosásról szóló törvényre hivatkozva a csoportvezető, valamint az osztályvezető visszautasította. Szégyenszemre azt a szemrehányást is megkaptam tőlük, hogy a magammal vitt meghatalmazásokról nem lehet megállapítani, hogy nem én készítettem-e el.

Ezúttal azonban megkaptam a meghatalmazással szemben támasztott tényleges elvárásokat. Egyfelől kezembe került egy kis brosúra, másfelől kaptam hozzá szóbeli kiegészítést (a kettő nem teljesen fedte egymást).

Ha már van az OTP Bank fiókja birtokában olyan sillabusz, ami részletezi a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazás feltételeit, az miért nem érhető el online az Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt. site-ján, miért nincs kifüggesztve a bankfiókban, és miért nincs meg valamennyi ügyintéző fiókjában? Vajon, miért nem kaptam ugyanezt meg azon alkalommal, amikor kifejezetten csak ezért mentem be?

A hölgyek hogyan tudják eldönteni, hogy a szóbeli iránymutatásuk és az átadott kis segédlet alapján általam összeállított meghatalmazásokat végül nem én készítettem-e? Az új meghatalmazásokkal tényleg hatékonyabban megelőzhető a pénzmosás?

Végkifejlet

2011 februárjának közepén – a szégyenteljes fiaskók után – végre érvényesnek vélt papírokkal megint megjelentem az Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt. bankfiókjában. Minő meglepetés! A folyószámla tartalmának lenullázását célzó tranzakciók kezdeményezése során sok-sok papír aláírása közben kitölthettem az apám halálának bejelentéséről szóló űrlapot! És még egy tapasztalat. Ahogy látom, Ön nagyon elővigyázatos. A bankfiók menedzsmentjének nem oszt lapot az örökösök közjegyzői végzés alapján hozott döntéseinek elbírálására. Erre kizárólag az Ön központja illetékes. Kétségtelen, ez a feladat meglehetősen felelősségteljesnek és igencsak bonyolultnak tűnik. A központ a péntek reggel 9 órakor kapott három meghatalmazást kedd reggel háromnegyed 8-ig (két teljes banki nap alatt) nem tudta jóváhagyni.

Vajon miért nem azonnal a szóbeli bejelentést követően tették elém apám halálára vonatkozó űrlapot? Miért kellett vele az utolsó pillanatig várni? Lehet, hogy tartani kellett attól, hogy visszafordíthatók az események, és egy csomó munka kárba vész? Milyen dátum kerül az írásos bejelentés mellé? Csak nem a számla megszüntetésének dátuma? Ez az időponteltérés az én kontómra írható?

Amikor a dolgok végeztével – végtelen tudatlanságot és feledékenységet tanúsítva – megkérdeztem a roppant udvarias és kedves ügyintéző hölgyet, hogy hogyan lehetséges az, hogy a számláról utalt összegek együttese jóval kevesebb a hagyatéki végzésben szereplő összegnél, azt a magától értetődő, egyszerű választ adta: „Ez csak úgy lehetséges, hogy idő közben nyilvánvalóan a számláról kifizetések történtek.”

Hogyan lehetséges, hogy a hagyatéki végzés összeállításához a közjegyző megkeresésére a bank nem a számla aktuális egyenlegét adta ki, hanem apám halála napján esedékes egyenleget, amikor a folyószámlán még (lefelé kerekítve) 170 ezer forinttal több volt? Mit kezdhet egy közjegyző idejét múlt adatokkal? Milyen további vesszőfutásra ítélt volna Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt., ha a zárolást követő kifizetések után a folyószámlán történetesen kisebb összeg marad, mint amennyit a közjegyző a valótlan adatok alapján az örökösök között szétosztott? Erre is kitér az Ön házi szabályzata? Tud erre is jogszabályt?

Mi lett volna, ha nem vagyok annyira rátarti, és nem könyörgök megalázkodva számlakivonatért? Hogyan magyarázhatnám ki magam az örököstársak előtt?

Zárszó (egy kis kalkulációval)

Mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt., az élménybeszámolóm végén engedjen meg egy kis számolgatást. A KSH alábbi táblázata szerint ebben az évezredben Magyarországon a halálozások száma évente meghaladja a százharmincezret:

Azzal már az Ön egyik weboldala dicsekszik, hogy „ügyfeleinek száma 2009 végén csaknem 4,6 millió fő volt, melyből közel 4,4 millió fő a lakossági ügyfelek száma”.

Ha azt feltételezem, hogy sok folyószámlának egynél több tulajdonosa is van, ezért az ügyfelei számának csak a felét és Magyarország halálozási arányát véve Ön ügyfélhalál miatt statisztikailag évi

4,4 millió/2 * 130 ezer/10 millió = 28,6 ezer
folyószámlát zárolhat, továbbá az elhalálozottak átlagosan, mondjuk, 100.000 forintot hagynak hátra, akkor Ön, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt., évente
28.600 × 100.000 = 2.860.000.000 (2,86 milliárd)
forintnyi vagyonnal sáfárkodhat – ingyen – hónapokon át.

A fentiek alapján nagyon is belátom, hogy Önnek elemi érdeke minél tovább magánál tartani az ügyfele pénzét, még ha az illető halott is, hiszen ezalatt az idő alatt – többnyire a számlakezelési költségeket sem fedező évi egy százalékos kamat kifizetése mellett – gyakorlatilag ingyen befektetheti, kamatoztathatja azt. E levelet olvasgatva nem kell kérni Pataki Ferenc fejszámoló művész segítségét annak kiderítésére, hogy apám folyószámlájának zárolása és megszüntetése között nem kevesebb mint 5 hónap telt el!

Nem tisztem vizsgálni, hogy az eljárásában mi jogtalan és mindezért ki(k) okolható(k). Az legyen a szakemberek dolga. Azt azonban legyen szabad megjegyeznem, hogy legalábbis erkölcstelen pusztán időhúzás céljából az örökös(öke)t megalázó helyzetbe hozni, packázó halogatással megrövidíteni.

Az az érzésem mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt., mintha megfordultak volna a viszonyok: mintha mára már nem Ön lenne a lakosságért, hanem fordítva; és hogy Ön időnként megfeledkezik az alapokról: Országos Takarékpénztár néven az előző évszázad második felében – az ország gyakorlatilag egyetlen pénzintézeteként – a lakosság nehéz körülmények között félretett pénzével alapozta meg a jövőjét, és állítása szerint most is a lakossági megtakarítások és hitelek teszik ki fő bevételét (az önkormányzatiakat is ide sorolva, hiszen az is a lakosságtól származik; akár közvetlenül a lakosság, akár az állam a forrása). Kérem, e tényt soha ne veszítse szem elől; a mutatottnál jóval nagyobb empátiával inkább segítse az amúgy is komoly megpróbáltatásnak kitett ügyfeleit.

Válaszait várva, mély tisztelettel,

Tuna András
Budapest, 2011. február 22.

Ui.: Ugyan tudom, mélyen tisztelt, nagyhatalmú OTP Bank Nyrt., hogy a levelemben oly gyakran előforduló „nagyhatalmú” kifejezést két szóban, külön kell írni, ám ezzel az apró helyesírási hibával szeretném érzékeltetni, hogy – e vesszőfutás ellenére velem együtt – az egyszerű emberek alkotta lakosság úgy tekint Önre, ahogy száz évvel ezelőtt az orosz nép gondolt a cár atyuskára.
Ezt a levelet az OTP Bank Nyrt. Központi Ügyfélkapcsolati Főosztály, Ügyfélkapcsolatok Osztálya az informacio@otpbank.hu, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pedig az ugyfelszolgalat@pszaf.hu e-mail címen kapta (mindkettőt az OTP Bank Panaszkezelés oldalán találtam). A levél másolata (néhány minimális technikai eltéréssel) megtalálható a hálóhelyem Privát > Próza > Vesszőfutás oldalán.

Mea culpa!

A levél elküldése után nem sokkal, hogy informáljalak kedves olvasó, kapkodva megmódosítottam az utóirat második mondatát. Rövidesen gondosan visszaállítottam az eredeti szöveget, hogy pont azt láthasd, amit a címzettek kaptak, és inkább itt mondom el: a 2011. február 22-én este útjára bocsátott levél tárgya „Egy gyászoló élménybeszámolója” volt.

Töredelmesen azt is be kell vallanom, hogy hosszú vívódás után innen bevontam az aláírásom digitalizált változatát, ezért a fenti keretben látható tartalom ennyiben mindenképp eltér az elküldöttől.

Válaszok dióhéjban

Idő közben rá kellett jönnöm, hogy egyoldalú, hiányos az oldal, ha csak az én levelem díszeleg rajta. Tanulságul, a korrektség kedvéért, na meg hogy teljesebbé tegyem a képet, lássuk időrendi sorrendben az érintettek reagálását:

2013 nyarán egy sorstársam e hálóhely vélemények oldalán jelezte, hogy érdekelné a PSzÁF válasza. Örömmel elégítettem ki a kívánságát: közzétettem a felügyeleti szerv és a pénzügyi intézmény által küldött kinyitható/letölthető PDF-dokumentumot (csak rá kell kattintani a fenti hivatkozásokra – letöltéshez az egér jobb gombjával).

Kedves Látogató! A következtetések levonása rád vár… Bátran írj, ha a válaszok részletei érdekelnek. Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdésed, észrevételed van, vagy Te is meg akarod osztani a tapasztalataidat, itt megteheted.
Készült:
Utolsó módosítás: Letölthető PDF-ek:
2011. 02. 08.
2011. 04. 12.
2013. 06. 24.
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS level 2
© Tuna András, 2006–2013