Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád…
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már…
Szedd össze mindazt, ami megmaradt,
S csak lassan égesd el a vágyakat.
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem,
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem.
Ne várd a májust, hiszen közelít a tél,
Ne várd a májust, kedvesem.
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz,
S ha fázol, bújj az ágyba velem.
Szelíd legyél, derűs és hallgatag,
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak.
Legyél folyó, s ha támad majd a tél,
Páncélod lesz kemény és hófehér.
Ijesztő szelek fújnak, kedvesem,
Nem hoznak több tavaszt el fényesen.
Fejünkre hullanak a csillagok,
Rémülten ébrednek az álmodók.
Készülj a hosszú télre, kedvesem,
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem.