Ha én rózsa volnék…

Szerző: Bródy János

Ha én rózsa volnék,
nem csak egyszer nyílnék.
Minden évben négyszer
virágba borulnék.
Nyílnék a gyereknek,
Nyílnék a fiúnak,
nyílnék én a lánynak,
az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék,
mindig nyitva állnék.
Akárhonnan jönne,
bárkit beengednék.
Nem kérdezném tőle
hát téged ki küldött,
akkor lennék boldog,
ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék,
akkora nagy lennék,
hogy az egész világ
láthatóvá váljék.
Megértő szemekkel
átnéznének rajtam,
akkor lennék boldog,
ha már mindent megmutattam.

Ha én utca volnék,
mindig tiszta lennék.
Minden áldott este
fényben megfürödnék.
És ha egyszer rajtam
És ha engem egyszer
lánckerék taposna
alattam a föld is
sírva beomolna.

Ha én zászló volnék,
sohasem lobognék.
Mindenféle szélnek
haragosa volnék.
Akkor lennék boldog,
ha kifeszítenének,
s nem lennék játéka
mindenféle szélnek.

Szöveg:
Jelbeszéd és
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Bródy János
Album: Jelbeszéd

Koncz Zsuzsa
Album: Miért hagytuk, hogy így legyen?

Péter Szabó Szilvia

Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS level 2
© Tuna András, 2006–2009