Most, egy évvel e hálóhely létrehozása után be kell vallanom: az egészet kizárólag egy hirdetés miatt kezdtem el építgetni. Úgy gondoltam, gyorsan összeállítok valamit, aztán a világ majd jól megtalálja. Még egy látogatószámlálót is készítettem hozzá, hogy nyomon lehessen követni a betévedt érdeklődőket. Hát, súlyosan tévedtem! Ott díszelgett a világháló kirakatában, és azt kellett látnom: nem talál rá a kutya sem! Kutakodni kezdtem, mit is lehetne (kellene) tenni. Imádom a Google™-t, bekopogtattam hát a portáján. Kiderült, minden le van írva. Emlékszem, milyen gondosan követtem az előírásait. Amikor elkészültem, ölbe tettem a kezem és vártam.
Telt-múlt az idő és nem történt semmi, én meg megfeledkeztem az egészről. Azaz, nem is az egészről, csak a hirdetésről. Hiszen, ha már egyszer itt volt a hálóhely, különféle – részben a világhálón talált – érdekességeket próbáltam ki, és a napi munkámból is átirányítottam egy-két olyan apró részfeladatot, amivel nem sértettem senki érdekeit.
Aztán egyszer csak elkezdtek megjelenni az oldalaim a Google találati listáiban. (Először valamivel tíz fölött, majd több mint húsz és így tovább. Az egyes állomások között hetek, hónapok teltek el. Most éppen itt tartok. Magunk közt szólva, ez sem túl nagy szám – sajnos kevés az időm –, ráadásul ez is tele van mindenféle sallanggal. Letisztítva a találati szám még kisebb.) Eszembe jutott, mi lenne, ha megnézném, milyen eredményt mutat a hirdetés. Igen biztató volt… Azóta is – jóllehet, a hirdetés nagy valószínűséggel okafogyottá vált – időről időre megnézem, hogy hányadán állunk. A Google meg én. Mindig adódik némi eltérés. Többnyire nüansznyi. (Vajon a nüansz távol-keleti váltópénz?)
Őszintén el kell mondanom (csak nagyon halkan, hogy meg ne hallja): a Google rendkívül – szerintem érdemeimen felül – kegyes hozzám (emiatt választottam az idézetet az oldal élére; remélem, jól), miközben a rangsorolás szempontjából legfontosabb feltételt nézve igen szegényes eredményt tudok csak felmutatni. Azt a keveset, ami van, főként a MediProm Kft.-nek köszönhetem.
2007. július 13-án (pénteken!) találkoztam egy igen ígéretes tévészerelővel (a világhálón akadtam rá; naná, hogy a Google segítségével!). A nevét személyes adatvédelmi okokból el se mondom. Ahogy szóba került a Google-féle rangsorolás, elmondta, hogy szerinte az értékelés a látogatottság függvénye. A találati listában annál előbbre kerül az oldalad, minél többször keresik fel. Kétségtelen, logikusnak tűnik a gondolat, azonban erre eddig sehol sem találtam utalást. De mit lehet tudni? Hiába a sok e témakört taglaló oldal, a rengeteg betű (talán épp az a baj), mégis csak a sötétben tapogatódzom…
Bár nem tartozik szorosan ennek az oldalnak a mondanivalójához, de ha már Google-szeánszot ülünk, van valami, ami mellett nem mehetek el szótlanul. Figyelemre méltó a jobb oldali hasábban lévő Google-hirdetések tárgyának kiválasztása. Az ígéret úgy hangzott, hogy amennyire csak lehetséges, az oldal témaköréhez illeszkedő hirdetések kerülnek a lapra. Ebben a tekintetben elég magasra került a léc: vajon milyen hirdetés passzol ehhez a sok sületlenséghez? Az meg mégsem volna valami etikus, ha a Google – élve a lehetőséggel – önmagát reklámozná (pedig e bekezdésen kívül tizenhárom helyen botolhatsz a Google szóba; ne tévesszen meg a Firefox–Google Toolbar-hirdetés! – azt jómagam választottam…). És mit látunk? A hirdetéskiosztó szoftver olyan témakört ragadott meg: , ami ugyan lelke az oldalnak, mégis csak utalásszerűen szerepel. Valljuk be, ez nem semmi! (A bekeretezett szavakat képként illesztettem a szöveg közé, hogy jelenlétük még véletlenül se befolyásolja a szövegelemzést és -értelmezést, mert – ha jól tudom – a szoftver egyelőre nincs felvértezve képben lévő szöveg felismerésére…)
robots.txt
segítségével hogyan szabályozhatod
a szerveren található fájlokhoz és mappákhoz való hozzáférést (ezt a korlátozást
– elvileg – valamennyi keresőmotor is tiszteletben tartja).
Az első öt pont teljesítése után hamarosan kezdett megjelenni a találati listában a 44 publikusnak szánt oldalam közül néhány: október–november hófordulón egy, november másodikán kettő, ötödikén öt, a rá következő napon már tíz és így tovább. (Az utolsó képet aprólékosabban szemügyre véve figyelemre méltó, hogy a Google milyen előzékeny: a saját adatbázisát még nem frissítette fel, de a világnak tíz találatot mutat – 5-ből.) A felindexelt oldalak száma egy-két nap múlva már 13 volt, később meg egyre több…
És láss csodát! November 7-én első idegenként egy komáromi illetékességű szörföző a Google rovatába írt gyere ide kedvesem keresőminta révén az I Love You | Szeretlek oldalon landolt, majd egy további – számomra ismeretlen – lapot nézett meg. A kettőn összesen 3 perc 16 másodpercet tartózkodott. (Az adatokat a Google Analytics árulta el.)
Nem igazán tudom, hogy e gyors eredmény a serénykedésemnek köszönhető-e, vagy a Google gyakorlata változott-e meg az elmúlt két és fél év alatt. Abban megegyezhetünk: a válasz gyakorlatilag érdektelen… habár, ahogy elnézem a webstatisztikát (ezt ezen a hálóhelyen megtehetem), a Google fél hónap alatt több mint 140 alkalommal látogatott el hozzám (ez az adat a Google Analytics révén nem kerül a tudomásomra).
A 2007-es, személyre szabott találatokkal kapcsolatos megjegyzésben
azt írtam: „ha a keresés előtt netán bejelentkeztem valamelyik Google-felületen, jól becsapattam
magam.” Ez az észrevétel okafogyottá vált, mert ha be is vagyok jelentkezve, a találati lista ma
már tartalmaz átkapcsolási lehetőséget. Igaz, (remélhetőleg egyelőre) csak az
angol kereső találati listájában jelenik meg.
A Google 2009 óta
visszavonta a hálóhelyek minősítési elveit
taglaló oldalát (amiről 2007-ben beszámoltam). Ennek vagy az az
oka, hogy megváltoztak az algoritmus szempontjai, és nem akar
április 1-jei tréfát űzni veled, vagy csak nem akarja azokat
közzétenni – például, hogy ne adjon écát a konkurenseinek, esetleg hogy ezzel is megelőzze a nem
megengedett eszközök használatát. Ezek után eldöntheted: hiszel-e nekem vagy sem…
A Google-hirdetésekről szóló ömlengés is rég érvényét veszítette. A kedvezményezett kérésére ideköltözéskor megszabadultam az ominózus hirdetéstől, amihez tartozó kulcsszavak képezték annak idején az oldal lelkét. Az egészből mindössze az a dicséret maradt meg, mely szerint a Google nem hirdeti önmagát.
A 2009-ben írt felsorolás 6. pontjában említett Google Webcímtároldal megszűnt. Úgy látszik, a Google mégsem vette át végül a Mozilla projektjét, az ODP (Open Directory Project) feladatait, amiben egyébként nemcsak a Google, de a Yahoo! is társ. Tehát, ha bővíteni akarnád a világháló legnagyobb, legátfogóbb, ember által szerkesztett címtárát, javasold felvételre Te is a hálóhelyedet.
Azóta, hogy szert tettem a tuna.hu
virtuális birtoknévre, csaknem három
év telt el. Idő közben felajánlottam a segítségem többek között egy helyre kis
időjárásjelentés-alkalmazás
készítőjének, egy remek szótár üzemeltetőjének és egy technikai újdonság,
a QR-kód továbbfejlesztőjének, a QR Voice (a hangos QR-kód) megalkotójának.
A javaslataimat, a munkámat mindhárman a – webcímhivatkozással ellátott –
nevem megjelentetésével hálálták meg. Talán az eredeti feltételezésem igaz lehet, talán ezek is hozzájárulhattak ahhoz, amit
ez a kis ikon mutat (még ha a három közül kettő már nem is létezik).
A minél jobb minősítés elnyerésének reményében sokan élnek a hiperhivatkozás-csere
(link exchange) eszközével. Anyagi érdekeltség híján nem veszek részt e gigantikus,
a világot behálózó akcióban – nem tartok sem linklistát tartalmazó oldalt, sem blokkot,
de Te nyugodtan kipróbálhatod.
A szűken vett hálóhelyem publikus oldalainak száma most 72. Mára alig kevesebb weblapot indexelt fel a Google, bár van közöttük pár, aldomainen lévő oldal is…